Horváth Gréta: „Soha nem felejtem el ezt a remek közösséget!”

• Felnőtt, Hírek, Kiemelt hírek, Női felnőtt

Három idényt követően továbbáll a SZISE NB I-es női kézilabdacsapatának balkezes szélsője, Horváth Gréta. A 23 éves játékos 42 alkalommal zörgette meg az ellenfelek hálóját az első osztályban a Szent István SE színeiben, ám a következő szezonban új csapatában törekszik majd arra, hogy eredményes legyen. Ennek – és számos más érdekes téma – kapcsán beszélgettünk vele.

Csak nem új impulzusra vágysz ismét?
Őszintén szólva, de. Úgy látszik, nálam ez visszatérő motívum. Általában három év után érzem úgy, hogy valami másra, új impulzusokra van szükségem. Nagyon megszerettem a SZISE-t és a csapattársaimat, remek légkör alakult ki a Mester utcában, de szeretnék tovább fejlődni, és új környezetbe kerülni.

Mi jellemzi a légkört a SZISE-ben?
Az egyesületnél és a csapatnál rendkívül családias a hangulat, s bár minden évben változott a felnőtt együttes összetétele, a mag ugyanaz maradt. Ezek a játékosok nagyon jól szót értettek egymással a pályán és azon kívül is, de arra is mindig figyeltek, hogy ne legyen klikkesedés. Nálunk mindenki kedves a másikkal, olyan pedig elképzelhetetlen lenne, hogy ne szólnánk egymáshoz. Még Cornelia Lyngby is nagyon gyorsan beilleszkedett közénk, pedig egy kukkot sem beszélt magyarul. Emlékszem, még azokkal is próbált beszélgetni, akik nem tudtak angolul.

Több csapatban is játszottál. Tamásiban kezdtél kézilabdázni, utána a Veszprémhez kerültél, majd jött a Kozármisleny és a Szent István. Hol érezted magad a legjobban?

Erre a kérdésre nem lehet egyértelmű választ adni. Tamási azért marad emlékezetes számomra, mert általános iskolai szinten értem el sikereket. Amikor Veszprémbe kerültem, a női csapat az NB I-ben szerepelt (a csapat 2010-ben került fel a legjobbak közé, és 2014-ig szerepelt ott – a szerk.), aminek fel sem fogtam a jelentőségét, jóllehet az első osztályú utánpótláscsapatban játszhattam. Ráadásul Veszprémben lettem korosztályos válogatott. A Kozármisleny és a SZISE azért marad felejthetetlen emlék, mert mindkét helyen családias volt a hangulat, és szoros kapcsolatot építettem ki nemcsak a csapattársaimmal, hanem a csapatvezetőkkel is. A Szent Istvánnal pedig NB I-esek lettünk.

Melyik volt a legemlékezetesebb idényed a SZISE-ben?
A tavalyi, amikor megnyertük az NB I/B-t. Soha nem felejtem el azt az ünneplést, amit a feljutást eldöntő meccs után csaptunk a szurkolókkal. Folyt a pezsgő a pályán …

Ezek szerint nem az NB I-es idényt tartod a legmaradandóbbnak?
Igazából arról van szó, hogy – mint utólag kiderült – nagyon nagy a különbség a két osztály között. Olyan volt, mintha mélyvízbe dobtak volna minket. A bajnokság elején el sem hittük, hogy megszorongathatjuk az ellenfeleket. Utána azonban jó szériába kerültünk: szoros mérkőzést vívtunk a Fehérvárral, döntetlent játszottunk a Vác és a Békéscsaba ellen. Ekkor kezdtünk el hinni magunkban igazán – mindezt rutinos idegenlégiósok nélkül.   

Sajnos nem jött jól a járvány miatti kényszerű bajnoki szünet.
Nem bizony. Soha életemben nem fordult még elő velem, hogy el kelljen szigetelnem magamat más emberektől. Nagyon szokatlan érzés! Hiányoznak a többiek, ráadásul a bajnokság sorsa is bizonytalan.

Van valami, amire nem szívesen emlékszel vissza?
Hat évvel ezelőtt térdszalagszakadást szenvedtem egy nappal azelőtt, hogy csatlakoztam volna a korosztályos válogatott keretéhez. Úgy érzem, ez némi törést okozott a karrieremben, ám mégsem érzem magam vesztesnek, mert közben elkezdtem az egyetemet (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem – a szerk.), amelyet hamarosan be is fejezek. Mindezen túl NB I-es játékossá is váltam, és az is szeretnék maradni a jövőben.

Azt már elárultad, hogy az NB I-ben képzeled el a jövődet, de mi lesz később? Hamarosan diploma lesz a kezedben.
Jelenleg teljes erőmmel a sportpályafutásomra összpontosítok, szeretném kihozni magamból a lehető legtöbbet. A tanulás és a kézilabda eddig nagyon jól megfért egymással, most azonban a sportban szeretném feszegetni a határaimat. Még fiatal vagyok, kézilabdázni szeretnék. Később nagyon bánnám, ha most befejezném, és a civil élteben helyezkednék el.

A BAJNOKSÁG ÁLLÁSA: