Csapatunk egyik erőssége, a fiatal és tehetséges, junior Európa-bajnok Stranigg Zsófia elhagyja a Mester utcát, újra. Barátságban, egy olyan idény után búcsúzik, amely a történelmi első NB I-es évada a SZISE-nek, de érdekes módon a fiatal balszélsőnek már a második első osztályú szezonja. Persze jelenleg úgy fest, végül nem teljes idény volt a mostani.
A következő szezonban Zsófi az NB I-ben kilencedik helyen álló Motherson-Mosonmagyaróvárhoz igazol, amely szerdán jelentette be, hogy a férfi juniorválogatott korábbi szövetségi edzője, Gyurka János és más játékosok mellett Straniggot is leigazolta.
Stranigg Zsófi még a SZISE NB I-es mezében.
Az átigazolás és a bajnoki szezon kapcsán egy hosszú és érdekes interjú jelent meg Zsófival az utanpotlassport.hu oldalon, Bruckner Vince tollából. Főbb vonalakban ezt olvashatjuk most.
„A szezon közben már esélyesnek látszott, hogy a Szent István SE-vel nem maradunk bent az NB I-ben, ezért döntöttem akkor a váltás mellett, és fogadtam el a mosonmagyaróváriak ajánlatát. Az NB I középmezőnyébe tartozó csapatról van szó, amelyben nagyon jó szemlélet szerint dolgoznak, és persze az sem volt utolsó indok, hogy testvérem, Stranigg Ferenc másod- és erőnléti edzőként a csapat mellett dolgozik – magyarázta el döntését Zsóf, aki az interjúban csapatunkról és az elmúlt hónapokról is beszélt.
„Ha egyben értékeljük az egészet, meg vagyok elégedve vele – mondta az Utanpotlassport.hu-nak a 19 éves kézilabdázó, aki tavaly júliusban nyert Eb-aranyérmet a korosztályos válogatottal. – Pont egy sérüléssel kezdődött a szezon, az első fordulók még nem úgy sikerültek, ahogyan szerettem volna, de utána sok játéklehetőséget kaptam, és belejöttem. Nagyon sajnálom, hogy pont, amikor minden egyenesbe jött, jól ment a játék, félbeszakadt a szezon.”
Ebben az idényben 14 meccsen 35 NB I-es gól Zsófi mérlege.
„Helyzetkihasználásban nagyot léptem előre, a szezon végén már tényleg keveset hibáztam. De talán még fontosabb, hogy végre fel tudtam oldódni, amiben sokat segített a nyári Európa-bajnoki siker is. Alapvetően elég stresszes játékos vagyok, az utolsó fordulókban viszont ebből már semmi sem látszott. Tavaly még az MTK-ban ajándékként fogtam fel az NB I-et, úgy, hogy minden áron bizonyítanom kell, ha meg akarok itt ragadni. Az idén még szintén nagyon fiatal játékosként már elhittem, hogy lehet itt helyem.”
A bajnokság sorsa bizonytalan – a nemzetközi példákat tekintve nehéz elképzelni, hogy lesz „normális” befejezés –, a SZISE jelenleg két ponttal az utolsó, 14. helyen áll, ám fiatal játékosa így sem csalódásként éli meg az évet.
„Nyáron tértem vissza és úgy fogadtak, mint egy családtagot. Nem is a csapatomnak vagy a munkahelyemnek nevezném a klubot, hanem sokkal inkább a családomnak. Nagyon fiatal, ezen a szinten nagyon rutintalan kerettel indultunk el, ehhez képest pontot szereztünk a Vác és a Békéscsaba ellen is. Úgy érzem, kihoztuk a maximumot ebből a csapatból, arra pedig külön büszke vagyok, hogy az összes meccsbe keményen beleálltunk, és mindenképpen meg akartuk nehezíteni az ellenfél dolgát. „
Ennek a koronavírus-járvány miatt kialakult „kötelező háziőrizetben” is hasznát veszi. A szeptembertől a húgát trénerként is felügyelő szakember kemény programot állított össze.
„Nem unatkozom, olyan mintha itthon is edzőtáborban lennék, napi két tréninggel. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert itthon a kertben, illetve a közeli atlétikapályán el tudjuk végezni ezeket a feladatokat, amennyire tudom, fejlesztem magamat. Tudjuk, valószínűleg nem lesz már folytatás (az NB I-ben és a nyári junior-vb is kétséges – a szerk.), de remélhetőleg szeptembertől már elindul a bajnokság, és addigra tökéletes formába szeretnék kerülni.”
Attachment
Leave a Comment