Így kezdődött minden – ugrás a mélyvízbe

Mint ismert, a Magyar Kézilabda-szövetség (MKSZ) a koronavírus-járványra tekintettel lezárta az idény valamennyi, az MKSZ és a megyei szövetségek által kiírt bajnokságát és kupasorozatát. Ennek köszönhetően női NB I-es csapatunk a következő szezonban is a legjobbak között szerepelhet. Újonnan induló cikksorozatunkban a SZISE legemlékezetesebb pillanataira tekintünk vissza. Elsőként a számunkra történelmi jelentőségű bajnoki rajtot elevenítjük fel.

„Elrajtolt a magyar női élvonalbeli kézilabda-bajnokság 2019–2020-as idénye. A Debrecen kilenc góllal győzte le idegenben az újonc Szent István SE-t” – írta nemzetisport.hu a SZISE történetének első NB I-es fellépését követően. Jóllehet ezen az ominózus augusztus végi csütörtök estén sima vereséget szenvedtünk az NB I egyik legpatinásabb együttesétől, a játékosoknak, a szakmai stábnak és a szurkolóknak is felejthetetlen élményben volt részük.

„Emlékszem, a mérkőzés lefújását követően állva tapsolt a közönség – idézi fel a találkozó utáni pillanatokat a cséká, Pénczél Petra. – A meccs előtt azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki magunkból, és ez sikerült is, amit a szurkolók vastapssal jutalmaztak. Amíg az NB I/B-ben játszottunk, csak a rangadóinkra látogattak ki sokan, most pedig már az első meccsünkre rengetegen voltak kíváncsian, ami nagyon megható volt (a hivatalos jegyzőkönyv szerint 400-an tekintették meg a mérkőzést a helyszínen – a szerk.). Úgy vélem, sikerült meghálálnunk a közönség bizalmát. Mindörökre belémégett a pillanat, amikor a meccs után lepacsiztunk a szurkolókkal: büszkeséget és örömet láttunk a szemükben.”      

A csapat hosszúra nyúlt, kemény felkészülést követően vágott neki története első NB I-es mérkőzésének, ám nemcsak számos játékos, hanem a vezetőedző is újoncként ugrott a mélyvízbe.

Az összecsapás hetén nagyon lassan teltek a napok, hát még a meccs előtti órák! – eleveníti fel emlékeit Vojkovics Gyula vezetőedző. – Nagyon izgultam, hogy első NB I-es meccsünkön ne okozzunk csalódást. A kezdő sípszó után azonban azonnal megnyugodtam, és már csak azzal foglalkoztam, ami a pályán történik. Összességében remekül helytálltunk neves ellenfelünkkel szemben.”

Vokjovics Gyulán kívül játékosaink is izgatottan várták a bajnoki rajtot.

„Soha nem felejtem el, amikor a DVSC elleni meccs előtt el kellett készítenünk a hivatalos csapatképet és a filmes beharangozót – vallja be Petra. – Már akkor nagyon izgultunk, így nem csoda, hogy legalább tízszer kellett felvennünk a filmet, mire végre elkészültünk a végleges változattal. A találkozó előtti napon edzés közben már csak a bajnoki nyitány járt az eszünkben. Amikor elkezdődött a mérkőzés, alig vártuk, hogy megszülessen az első gólunk (Monori Orsi szerezte 0–4-es állásnál a 7. percben – a szerk.). Végig euforikus állapotban játszottunk, nem győztük biztatni egymást: egy-egy jó lövés vagy csel után azonnal járt a pacsi” emlékszik vissza Petra. 

Pánczél Petra felelőssége csapatkapitányként az volt, hogy segítse a rutintalanok ráhangolódását életük első NB I-es fellépésére, bár mint megjegyezte, nemigen akadt olyan csapattárs, akit istápolnia kellett volna.

„A csapat több játékosa is szerepelt már az NB I-ben korábban, nekik mindez nem jelentett különösebb újdonságot. A rutintalan, fiatalabb játékosok sem voltak megijedve, sőt egészséges meccsdrukkot éreztem rajtuk. Persze Dalma (a csapat egyik kapusa – a szerk.) kicsit kilógott a sorból. Megszeppenve ült mellettem a kispadon, és azt kérdezgette tőlem, mi lesz, ha majd pályára kell lépnie. Tudni kell, hogy ő izguló típus, de ezzel nincs semmi baj. Mondtam neki, hogy próbálja átalakítani a negatív energiáit pozitívvá, és akkor nem lesz semmi baj. Úgy tűnik, bevált a tanítás, mert soha nem okoz csalódást, amikor pályára lép” árulta el Petra. 

Hajrá, SZISE!

KÉZILABDA, NŐI NB I, 1. FORDULÓ


SZENT ISTVÁN SE–DVSC SCHAEFFLER 24–33 (10–17)
Monor, 400 
néző. V: Hantos, Rózsahegyi
SZENT ISTVÁN: GERCSÓ N. – Horváth G. 1, MONORI 7, ARON 5, Tobak 1, SCHEFFER 4, Balog B. 2 (2). Csere: Mátéfi (kapus), Lyngby, Albert, Szerző 1, Tieff 2, Pánczél 1, Varjú. Edző: Vojkovics Gyula
DEBRECEN: Oguntoye – Varsányi 1, KOVÁCS ANNA 7 (1), TÓVIZI 4, Deszpotovics 4, BULATH 6 (4), Vantara-Kelemen 3. Csere: Triffa, Szabó D. (kapusok), Bordás, Karnik 2, Arany 2, Vámos, Karsten 3, Petrus 1, Poczetnyik. Edző: Köstner Vilmos
Az eredmény alakulása. 7. perc: 1–4. 10. p.: 4–6. 22. p.: 6–12. 37. p.: 16–21. 43. p.: 17–26. 23. p.: 20–30
Kiállítások: 10, ill. 6 perc
Hétméteresek: 2/2, ill. 5/5
MESTERMÉRLEG
Vojkovics Gyula: 
– Célunkat, hogy tízen belül maradjunk, teljesítettük, ha a végén fegyelmezettebbek vagyunk, még kisebb lehetett volna a különbség.
Köstner Vilmos: – Nem voltam elégedett, többet vártam a csapattól, védekezésben, támadásban és helyzetkihasználásban is. Noha nehéz olyan ellenféllel játszani, amely a végletekig kijátssza a támadásait.

Attachment

Leave a Comment

(required)

(required)