A Magyar Kézilabda Szövetség április 9-én döntött a 2019/2020-as idény valamennyi, az MKSZ és a megyei kézilabda-szövetségek által kiírt bajnokság és kupasorozat sorsáról. Ennek értelmében a Szent István SE női együttese bent maradt az első osztályban. Bognár László, a SZISE szakosztályvezetője reálisan ítéli meg a helyzetet.
A Szent István SE 18 bajnoki találkozót játszva, 2 pontot szerezve kieső helyen állt a női kézilabda K&H Ligában. Reálisan nézve a kiesését kerülte el a SZISE ezzel a döntéssel, még akkor is, ha a bajnokságból hátralévő időszakban jöttek volna olyan meccsek, ahol lett volna esélye csapatunknak a pontszerzésre – mondta el Bognár László.
„Nagyon nehéz helyzeteben voltak az elnökség tagjai, mert nem volt olyan döntés, amely minden érintettnek megfelel – kezdte összegzését a SZISE szakosztályvezetője. – A sok rossz közül kellett a legjobbat kiválasztani, ami eleve egy szerencsétlen helyzet. A döntés így megközelítve jó, de teljesen egyértelműen igazságtalan a Siófok vagy éppen a feljutásra álló együttesek szempontjából.”
Bognár László azt sem rejtette véka alá, hogy a Szent István SE csapata első NB I-es idénye, most már kijelenthetjük, csonka idénye után ismételhet a K&H Ligában, így csapatunk jól járt.
„Nekünk óriási szerencsénk volt ezzel a döntéssel. Nem érdemeltük meg a bentmaradást, de azon együttesek közé tartozunk, amelyeknek ez a döntés kedvez. Beszéltem a NEKA és az Eger vezetőivel. Felhívtam őket és mindezt elmondtam nekik is, szerencsére nincs tüske senkiben és tudomásul vették a helyzetet.”
Saját teljesítményünk megítéléséről és a SZISE, de áttételesen az egész hazai kézilabdaélet helyzetéről a következőket gondolja Bognár László.
Megfontolt döntést kell hozni a folytatásról.
„Szerintem tudtunk volna még pontokat szerezni, itt a hajrában erre talán lett volna lehetőségünk és akkor reálisabban lehetne megítélni az idényünket. Komoly lépéshátrányban voltunk a többi csapattal szemben, de ez most már múlt idő. Jelenleg már a következő szezont kell terveznünk. Tisztázni kell a játékosállomány összetételét, az anyagi lehetőségeinket. Sok nehézséget okoz a helyzet. Vannak olyan támogatóink, akik már jelezték, hogy nem tudnak tovább segíteni minket és meglátásom szerint nagyon nehéz időszak elé nézünk. Úgy gondolom, keserves hónapok jönnek, nem csak számunkra, az egész magyar kézilabda és a teljes hazai sportélet számára is. Kértem a lányoktól pár nap haladékot, mert meg kell vizsgálnunk a lehetőségeinket. Az alapján lehet majd eldönteni, mit tervezünk a jövőben. Csak olyat szabad vállalni, amit tartani is tudunk.
A szakosztályvezetőt a helyzet kapcsán személyes érzéseiről is megkérdeztük, mert – valljuk meg – történelmi napokat élünk.
„Egyértelműen elkeserít, ami az országban történik. Aggódom a csaptért, az emberekért, úgy általában mindenkiért ebben a nehéz helyzetben. Ráadásul számunkra azért is fontos időszak ez a mostani, mert a csarnoképítésünk finisbe fordult és az iskola mögötti önkormányzati területen szerettük volna megkezdeni az építkezést. Sikerült feltölteni a TAO-kereteinket, komoly segítséget kaptunk, de most minden leállt és remélem, hogy mindez nem rossz irányba mozdítja el legfontosabb terveinket.”
Attachment
Leave a Comment