Scheffer Zsanett: „Szokatlan, hogy nem láthatom a csapattársaimat.”

• Egyéb, Felnőtt, Hírek, Kézilabda, Kiemelt hírek, Női felnőtt

Netflix, főzés, pihi és természetesen sok-sok testmozgás – így foglalhatjuk össze röviden, miképpen múlatja az időt csapatunk átlövője, Scheffer Zsanett. A kényszerpihenőnek és a bizonytalanságnak ő sem örül, és azt szeretné, ha a pályán dőlne el a bajnokság.

Egyre többen csatlakoznak a Magyar Kézilabda-szövetség „Hazai pálya!” (#hazaipalya) elnevezésű kezdeményezéséhez. Mint arról korábban beszámoltunk, a honi szövetség mindenkit arra biztat, hogy maradjon otthon a koronavírus-járvány idején.

Másokhoz hasonlóan felnőtt női NB I-es kézilabdázóink is szobafogságra kényszerültek, és mint nemrég megírtuk, otthon, egyéni edzésterv szerint készülnek.

„Általában reggel kilenc órakor kelek fel – kezdte a beszélgetést Scheffer Zsanett, aki 60 találattal a harmadik helyen áll a csapat házi góllövőlistáján, és aki három góljával az együttes egyik legeredményesebb játkosa volt a SZISE legutóbbi, Siófok elleni NB I-es mérkőzésén. – Tudom, hogy ez elsőre kicsit későnek hangzik, de mások még tovább alszanak. Megiszom a szokásos reggeli kávémat, majd nekiállok az edzésnek – feltéve, ha aznapra van valami kiosztott feladat. Ha nincs, akkor is törekszem arra, hogy mozogjak: elmegyek futni vagy a szobában erősítek, végzem a gyógytornagyakorlataimat, és ha jó az idő, egy kis napozás is belefér. Szerencsére Bonyhádon kertes házban lakunk a szüleimmel, így némileg jobb a helyzetem. Van azonban más teendőm is: mire hazaérkezik a család többi tagja, főzök valamit. Természetesen a házimozi sem maradhat el, most teljesen rá vagyok állva a romantikus filmekre, amelyeket a Netflixen nézek meg. 

Amióta félbeszakadt a bajnokság, a csapat tagjainak nem volt lehetőségük találkozni egymással. Zsanett szerint ezt a legnehezebb elviselniük.

„Amíg tartott a pontvadászat, minden nap láttuk egymást, ám ez most másképpen alakul. Mindenki otthon tartózkodik, de azért néha ráírunk egymásra a Facebookon. Szerencsére Tobak Lucával nemrég összefutottam, mert együtt kellett elhoznunk néhány cuccunkat Budapestről. Ha már ott jártunk, meglátogattuk az egyik csapattársunkat is, és jót beszélgettünk. Nagyon hiányzunk egymásnak, nem könnyű megszoknunk a jelenlegi helyzetet – mesélte kissé csalódottan Zsanett.

A bezártságot más csapatok játékosai és edzői sem viselik könnyen. A Telekom Veszprém férfi kézilabdacsapata néhány nappal ezelőtt az egyik élelmiszerlánc helyi boltjában segédkezett: Lékai Mátéék az óvintézkedéseket betartva az áruházi polcokat töltötték fel áruval.

„Nagyon jó fejek! Jó lenne, ha mi is részt tudnánk venni valami hasonló kezdeményezében, ám az igazság az, hogy most egymástól távol vagyunk, hiszen a csapat nagy része nem Pesten él, ezért nem hiszem, hogy össze tudnánk hozni ilyet” – árulta el őszintén az átlövő.

Mint minden kézilabdázót, így a mieinket is érdekli, vajon mi lesz az idei bajnokság további sorsa. Nyolc fordulóval a pontvadászat vége előtt a SZISE a táblázat utolsó helyén áll két ponttal, ám a hátralévő mérkőzésen több, az alsóházban tanyázó csapat ellen kellene pályára lépnie.

„Valóban bizonytalan a helyzet, ám minden rosszban van valami jó. Sokkal rosszabbul élném meg, ha a szövetség azt mondaná: vége! Tudom, ha az MKSZ így döntene, nagy valószínűséggel jövőre is az NB I-ben játszhatnánk. Mindazonáltal tavaly a pályán harcoltuk ki az első osztályú tagságot, ezért jó lenne, ha ott is fejeznénk be” – zárta a beszélgetést Zsanett.

A BAJNOKSÁG ÁLLÁSA: