Stranigg Zsófi neve a nyári időszak után különösen ismerősen csenghet, hiszen az Európa-bajnokságot nyert magyar női junior kézilabda-válogatottunk egyik meghatározó játékosa, ráadásul július közepétől már a Szent István, tehát NB I-es csapatunk egyik új tagja is.
Stranigg Zsófi, a magyar junior kézilabda-válogatott Eb-győzelme után.
Nálatok a családban mindenki kézilabdázik. Vissza tudsz emlékezni, mikor kezdtél sportolni vagy már születésed napján labda volt a kezedben?
Amióta az eszemet tudom, mindig labdáztam. Kisbaba koromtól dobálták nekem a labdát a szüleim, bátyáim. Úgy nevelkedtem, hogy ez teljesen a mindennapjaim részévé vált. Így az is természetes volt, hogy ezt a sportágat válasszam, nem is volt más alternatíva, meg se fordult a fejemben, hogy mást is sportolhatok. Erre születtem, a mindennapjaim részévé vált a kézilabda.
Ezekre a lövésekre a Szentinél is számítunk.
Mikor kezdtél el valóban kézilabdázni? Utána hová vitt az utad?
Hatévesen vittek le a szüleim az Óbudai Kézilabda Sportiskolába. Az életem meghatározó hét évét töltöttem ott, nagyon hálás vagyok az akkori szakembereknek a sok törődésért és odafigyelésért. Majd két évet a Szenti csapatánál játszottam, utána átigazoltam az MTK-ba. A Szenti eredményei mögött komoly szakemberek kitartó munkája áll és a csapat eltökélt, mindent leküzdeni akaró hozzáállása meghozta az eredményét, a feljutást. Nagy örömömre immár az első osztályban csatlakozhatok ismét a lányokhoz.
Stranigg Zsófi két évig már volt a Szenti játékosa.
Vannak a csapatban olyan tagok, akikkel három évvel ezelőtt is játszottál?
Igen, van az együttesnek egy magja, ismerem őket, játszottunk együtt. Azt kell, hogy mondjam, befogadóak és segítőkészek a lányok, nemcsak velem a többi újonccal is. Tulajdonképpen egy régi-új játékos vagyok és egy új feladat megoldása előtt állunk, amit remélem, hogy a tőlünk elvárt módon tudunk teljesíteni.
Most érettségiztél, mik a további terveid?
Felvettek a Testnevelési Egyetem edzői szakára. Nem edző szeretnék lenni, hanem sport fizioterapeuta. Az edzői alapszak után szeretnék olyan irányba továbblépni, hogy rehabilitációs szakember lehessek, amikor már nem leszek aktív sportoló.
A monori edzőtáborban már csatlakoztál a gárdához, hogy sikerül a felkészülésetek?
Profi munka folyik. Az erőnléti edzés nagyon színes és vegyes, ez fontos, hiszen az állóképesség javítása monotonná tud válni. Jászberényi László nagyon változatos edzéstervet készít nekünk, így sokkal könnyebb a munka. A vezetőedzőnk, Vojkovics Gyula egy lendületes, segítőkész szakember, aki rendkívül türelmes velünk. Talán abban látszik a fejlődésünk, hogy egyre kevesebbszer kell félbeszakítania a játékunkat és újra és újra elmagyaráznia, amit szeretne látni tőlünk a pályán. Jönnek az edzőmérkőzések, amik igazán megdobják majd a fejlődésünket, hiszen ott már egy szinttel feljebb lépünk. Az edzőmérkőzéseknél nem az eredmény a fontos, hanem az együttes gyakorlás, félig meddig éles helyzetben. Ez a „meccshangulat” nagyon tud bennünket motiválni.
Köszönjük a képeket a KP Photónak
Attachment
Leave a Comment