Az NBI/B keleti csoport őszi szezonja másfél hét múlva rajtol. A Szent István-OTP csapata túl van a nyári felkészülésen, rengeteg edzőmérkőzést játszott, amelyen voltak sikerek, de nehéz pillanatok is. A nyári alapozásról beszélgettünk Vajda Lucával, aki már „régi” játékosnak számít a csapatban és mesél nekünk Aron Andrea is, aki újonnan, nyáron csatlakozott hozzánk.
Luca, neked nem volt meglepetés a dabasi edzőtábor keménysége, hiszen tavaly ugyanitt készültetek fel az őszi időszakra. Miben volt más az idei tábor?
Kép forrása: Szakóca Photography
A dabasi edzőtábor hírhedten nehéz, kőkemény fizikai erőnléti edzések sorozata. Most úgy éreztem még erősebb és intenzívebb volt. Tizenegy napon keresztül ez nagyon megterhelő tud lenni. Szükség van erre a munkára, hiszen az idei bajnokság még erősebb lesz, mint a tavalyi. Úgy látom nem lesznek könnyebb meccsek, csak nehéz és még nehezebb mérkőzések. Az állóképesség az alapja mindennek, mi ennek alapozásából kivettük a részünk rendesen.
Mennyire ismertétek meg az új lányokat?
Tizenegy nap, hosszú idő, ez segít abban, hogy megismerkedjünk. Nagyon könnyen beilleszkedtek az új játékostársak. Szerintem már nem is beszélhetünk arról, hogy újak és régiek, kezdünk egységes csapattá válni. Természetesen még egymás minden rezdülését nem ismerjük, erre jók az edzőmérkőzések.
Az edzőmérkőzések is változtak a tavalyihoz képest?
Igen. Tavaly elkövettük azt a hibát, hogy könnyebb ellenfelekkel játszottunk. Most többet utaztunk, többet játszottunk és nehezebb ellenfelekkel küzdöttünk meg. Voltak sikereink és kaptunk jó nagy pofonokat is. Ezek feltétlenül kellenek ahhoz, hogy tisztán lássunk és kijöjjenek azok a hibák, amikből a későbbiekben tanulnunk kell. Az volt a cél, hogy egy percre se higgyük el, hogy jók vagyunk. Küzdjünk, mintha már a bajnokságban játszanánk. Csiszolgatnunk kell még a technikánkat, pontosítani a játékunkat.
Szerinted milyen állapotban van a csapat?
Jól vagyunk, köszönjük szépen. Az elmúlt hétvégét pihenéssel tölthettük. Mindenki hazamehetett a családjához. Ez nagyon fontos volt, így feltöltődve kezdhetjük el azt a másfél hetet, ami még hátra van a bajnokság kezdetéig.
Aron Andrea még nem vett részt soha ilyen hosszú edzőtáboron. Vele beszélgettünk arról, milyen új lányként rögtön belevágni a munka sűrűjébe
Napi három edzéssel tizenegy napon keresztül – kezdi Andrea, – kemény időszak volt. Az alapozási időszak a legfontosabb, ráadásul így összezárva lehetőségünk van arra, hogy mindenkit közelről megismerhessünk. Könnyen beilleszkedtünk és kedvesen fogadtak minket a lányok. Befogadó közegbe kerültünk, nem volt nehéz a beilleszkedés. Sok közös programot is szerveztek nekünk: bowlingoztunk, sárkányhajóztunk és még főzöcskéztünk is. Ezek mind segítenek abban, hogy a pályán kívül is megismerhessük egymást.
Hogy sikerültek az edzőmérkőzések?
Voltak jó és kevésbé jó eredmények. Ez még a próbálkozás fázisa. Megpróbáltunk olyan légkört és feltételeket teremteni, mintha élesben játszanánk. Korán indultunk, sokat utaztunk, lefárasztottuk magunkat. Van még mit javítgatnunk. Tanuljuk, ki ellen, hogyan, milyen taktikával kell játszani, az ellenfél pedig pontosan ugyanazt teszi, tanulgat minket. A felkészülési meccsek erre valók. Kevés hibával kell játszani, ez a cél.
Hallottam, hogy az elmúlt hétvége pihenéssel telt…
Összekötöttem a kellemest a hasznossal. Hajdúnánáson voltam és megnéztem pár meccset, hogyan játszanak a csapatok. Sok lányt ismerek, a meccsek után találkoztunk és együtt töltöttük a hétvégét. A hétvége szabad volt, de a kézilabdát nem engedtem el még erre az időre sem.
Remélem nemcsak mi, a csapat, hanem a szurkolóink is várják az első meccset. Szeptember 16-án 16 órakor mindenkit várunk a Soroksári Sportcsarnokba, ahol Kispest ellen rögtön egy rangadóval kezdünk.
Hajrá Szenti! Hajrá lányok!
Leave a Comment