A Szent István ifjúsági csapata jelenleg a tabella harmadik helyén áll. Nehéz mérkőzések várnak még a játékosokra, de a kitűzött célok is nagyok. Megismerkedünk három olyan játékossal, akik ebben a csatában részt vesznek. Fiatalok, nagyon ambiciózusak és tele vannak tervekkel.
Cserép Fanni előbb kér rajzból felmentést, mint kézilabdából, először ő mesél nekünk kicsit magáról.
– Rajztagozatos iskolába járok a Szent László gimnáziumba. Nagyon szeretek rajzolni, de inkább hobbiként tekintek rá. Jelenleg a sport és ezen belül a kézilabda tölti ki az életemet. A jövőmet is úgy tudom csak elképzelni, ha kézilabdával foglalkozhatok, nagyon szeretnék edző lenni. Balszélsőként játszom, ami nagyon megfelel a habitusomnak és az alkatomnak is. Gyors vagyok, a termetem viszont nem olyan magas, így ki tudom használni az esetleges hézagokat, amik az ellenfél csapatánál a védőfalban kialakulnak. Nagyon izgatott vagyok, mert nem állunk rosszul a tabellán és szeretnénk feljutni a női ifjúsági NB I-be. Az őszi idényben nem tudtunk eleget edzeni, nem volt rendes termünk. A tavasz már sokkal több gyakorlással, edzéssel telik, ebből kifolyólag sokkal összeszokottabb a játékunk is. Egy sikeres mérkőzés kimenetele nagyon sok tényezőn múlik, most azt gondolom nehéz minket megverni, kell hozzá erő és elszántság, mert most mi is erősek vagyunk és nagyon eltökéltek.
Zsikla Gréta jelenleg tizedikes a Szent István Szakközépiskolában. Salgótarjánból érkezett, már három éve játszik a Szenti csapatában.
– Hetedikes voltam, amikor este csengett a telefon és egy rekedtes férfihang szólalt meg a telefonban, anyukámmal akart beszélni és azt kérdezte tőle, nem akarnék-e inkább Budapesten kézilabdázni. Anyukámnak furcsa és kicsit hihetetlennek tűnt ez az invitálás, de azért felutaztunk a fővárosba, az előre egyeztetett időpontra és kiderült, tényleg az edző választott ki engem és komolyan gondolja, hogy itt folytassam a pályafutásomat. Felköltöztünk és itt fejeztem be az általános iskola utolsó évét, utána teljesen természetes volt, hogy a Szent Istvánba járok középiskolába és beköltöztem a kollégiumba is. Ha leérettségizek, itt szeretnék még maradni egy OKJ tanfolyamra. Irányító a posztom, nemcsak a sportban, az életben is nagyon határozott és talpraesett vagyok. Most egy nehéz időszak vár ránk, de úgy érzem megtudjuk ugrani ezeket az akadályokat. A szentendreiektől kicsit tartok, az első meccsen nem játszottunk ellenük túl jól. Most megmutathatjuk nekik milyen a valódi hatékony játékunk.
Kiss Gabriella már tizenkét éve kézilabdázik. Nála kilenc évvel idősebb nővére ajánlotta neki ezt a sportot, már kiskorától Görbicz Anita volt a példaképe.
– Már tíz éves koromban elhatároztam, hogy a Testnevelési Egyetemre szeretnék járni. Azt viszont nem tudtam, hogy vannak a TF-en szakok, de mindig edző szerettem volna lenni. Most oda felvételezek, rekreáció és edző szakra. A kézilabda fontos az életemben, mert hat éves korom óta játszom. Próbálom magam képezni. A felnőtt csapat játékát apukámmal szoktuk megnézni, ha az Építők Sportcsarnokban van a mérkőzés. Irányító a posztom, így a legtöbbször Vajda Lucán, Szerző Reginán és Tápai Szabinán akad meg a szemem, hiszen ugyan azon a poszton játszanak, mint én. A felnőtt meccseken azt élvezem a legjobban, amikor váratlan és jó dolgokat csinálnak az előbb említett rutinos játékosok. Tanulhatok egy-egy ilyen villanásból tőlük. Nekem ugyanis talán a legnagyobb hibám, hogy türelmetlen vagyok és kapkodok. Hamar meghozom a döntéseket a pályán, hirtelen vagyok és ezen változtatni szeretnék, hogy kevesebb legyen a pontatlanság a játékomban.
Reméljük, hogy a fiatal játékosok elérik céljaikat a pályán és az életben egyaránt. Ehhez kívánunk sok sikert, hogy ők és a csapatunk is szépen fejlődjön.
Hajrá Szenti!
Attachment
Leave a Comment